Van egy kedvenc mémem, amivel már évek óta köszöntöm az internetes barátaimat Valentin napon. Ez az:

Azért szeretem, mert szarkazmus mindenek felett! Meg azért, mert remekül rávilágít arra, hogy elsősorban magunkat kell(ene) szeretnünk az év minden egyes napján, és akkor nem feszülnénk úgy be a páros ünnepeken.

Tapasztalataim szerint önmagunk szeretése is ugyanazzal kezdődik, amivel mások szeretése: elfogadással. Önmagunk elfogadása egy nagyon hosszú és melós folyamat. Én sem tudom a tuti módszert, de egy biztos, a helyzet elfogadása már egész jó kiindulópont. Elfogadni, hogy szomorúnak és magányosnak lenni oké. Reggel felkelni, csúnyának és mihasznának érezni magunkat is tökre oké. Én abban hiszek, hogy a rossz passzt is a lehető legnagyobb szenvedéllyel, de méltósággal kell viselni.

Ez is csak egy állomás, de nem a végállomás.

Ha már a self-care-nél tartunk és egyedül vagy a rettegett V-napon, ajándékozd meg magad egy egészen különleges dologgal: vegyél sört és mondj igent valamire, amire mindigis igent akartál. De mondj nemet is valamire, amire mindigis nemet akartál. Felemelő lesz, meglátod! 🙂

Ha pedig van párod (jézusom, tényleg leírtam ezt a szót, de nem tudok jobbat) pláne készítsd el ezt a full extrás filmezős nachost! Sokkal több értelme van, mint a vágott virágnak, ami úgyis a komposztálóban végzi.