Amikor Instán megkérdeztelek titeket, mi a kedvenc diós receptetek, nagyon sokan a Zserbót írtátok. Bevallom, egy pillanatig elgondolkodtam, hogy kifejlesztem a zserbós nápolyit, aztán inkább biztosra mentem, és az örök klasszikus, nagymama féle diós verziót készítettem el, egy kis csavarral.
Elgondolkodtatok valaha azon, miért nápolyi a nápolyi, ha nem is Nápolyból származik? Elárulom: mert az eredeti, mogyorókrémes töltelék bizony onnan származik, ami egyáltalán nem meglepő, ha azt a nyilvánvaló tényt veszzük alapul, hogy Olaszországból általában csak zseniális dolgok jönnek.
Szóval a nápolyi története röviden annyi, hogy 1898-ban Josef Manner, az osztrák Manner cég alapítója gondolt egyet, berendelt egy hatalmas adag mogyoró szállítmányt az olaszországi Campania régióból, ostyalapok közé töltötte és ezzel piacra is dobta a 120 éve változatlan nápolyit.
Rengetegféle verziót lehet otthon is elkészíteni, szerintem elronthatatlan. A diétát mondjuk rendesen hazavágja, de ahogy mindig mondom, a mértékletesség a kulcs!
- 20 dkg durvára vágott dió
- 30 dkg cukor
- 2 tojás
- 8 dkg vaj, vagy margarin
- 1,5 tk fahéj
- 2 ek víz
- 1 csomag ostyalap
-
A cukor felét, a tojást és a vajat egy lábasban melegítsd fel, egészen addig, míg megjelennek az első buborékok. Ekkor tedd félre, a cukor másik felét pedig olvaszd meg 2 ek vízzel.
-
Add hozzá a diót és a fahéjat a cukorsziruphoz, jól keverd el, majd az egészet öntsd a vajas tojásos masszához, és főzd még 3-4 percig.
-
Miután teljesen lehűlt a töltelék, töltsd ostyalapok közé.
-
Tegyél folpakkot a tetejére, arra pedig valamilyen nehezéket, és pihentesd kb 30 percet a hűtőben. Erre azért van szükség, mert ahogy a felső ostyalap megpuhul, elkezd felfelé kunkorodni, úgy meg elég indétlenül néz ki. 🙂
-
A hűtőből kivéve szeleteld 17x17-es kockákra, ahogy az eredeti Manner... haha najó, bármilyen méret megfelel. 🙂
