Ezzel a szilveszteri recepttel bizonyára már találkoztatok 5 perces felgyorsított videó formájában a Facebookon. Talán el is gondolkodtatok, vajon működik-e, hiszen nem árt kicsit szkeptikusnak lenni ezeknél a videóknál. Az ilyen “content farmon” készült tartalmak gyakran csak a nézettségre hajtanak, a Youtube pedig érthetetlen módon előnyben részesíti őket a valódi főzőcskézős csatornákkal szemben. Belinkelek ide […]
Tavaly egy egész sorozatot csináltam a blogon, ehető karácsonyi ajándékokból, amiket szét is osztogattam már December elején. Idén annyi izgalmas dolog történt így év végén, hogy csak egyet tudtam összehozni, amit azóta be is csókolt a család. Kérdeztétek, hová lettek az Insta sztorik, én meg a körmömet rágom le az izgalomtól, hogy végre elmondhassam, de még […]
Amikor Angliában karácsonyoztam a lett családnál, mindig ilyen saláta volt reggelire. Pontosabban inkább brunch volt az, mert 11 előtt sosem keltünk ki az ágyból. Az előző napi alkohol + csoki túladagolás után kifejezetten jól tudott esni egy ilyen frissítő, zöldséges reggeli. Eredetileg orosz találmány, és Shuba néven ismert, ami kabátot jelent, és ha jobban belegondolunk, […]
Egy évvel ezelőtt, pontosan ugyanezen a napon megosztottam veletek egy forralt bor alapreceptet, a “Kalsarikkannit”, vagyis az otthoni egyedül ivás finn koncepciója kapcsán. Véletlen egybeesés csupán, hogy Mikulás napján ismét alkoholhoz nyúltam? Nem hinném. Dolgos időszak végéhez közeledek, amit egyáltalán nem bánok, mert jövőre talán látható, vagy talán kézzel fogható eredménye is lesz a munkának. […]
Ha még nem próbáltad a kéksajtot, de vágysz valamire, ami erős, határozott, sós, büdös de csodálatos, mindeképp próbáld ki a kéksajtok egyik változatát. Nekem titkos pervezióm pirítósra kenve, eperlekvárral a tetején fogyasztani. Ha ennyire nem vagy bevállalós, ízesítsd vele a burgonyakrémlevest, és egy hétköznapi comfort kajából máris olyat csináltál, ami akár a karácsonyi vacsorán […]
Idén szokatlanul korán elkezdtem karácsonyi lázban égni, de még mielőtt elárasztana mindent a jingle bells, mutatok egy igazi lélekmelengető comfort-foodot, a ködös novemberi estékre, egyenesen Lettországból. Hol van Lettország? Pont ott, a Riga, Tallin, Vilniusz háromszög kellős közepén. Nagyjából ennyi maradt meg az emlékezetemben földrajz óráról, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy melyik főváros […]
Van az udvarunkon egy hatalmas diófa, ami pont annyi idős, mint én. Ősszel megállás nélkül potyogtatja magáról a diót, szóval evidens volt, hogy diós receptek jönnek a blogra is. A hosszú ötletelés után rájöttem, hogy csupa édességet szedtem össze, de az nem lehet, hogy ne legyen a világon legalább egy étel, ami diós, de nem […]
Amikor Instán megkérdeztelek titeket, mi a kedvenc diós receptetek, nagyon sokan a Zserbót írtátok. Bevallom, egy pillanatig elgondolkodtam, hogy kifejlesztem a zserbós nápolyit, aztán inkább biztosra mentem, és az örök klasszikus, nagymama féle diós verziót készítettem el, egy kis csavarral. Elgondolkodtatok valaha azon, miért nápolyi a nápolyi, ha nem is Nápolyból származik? Elárulom: mert az […]
A szeptemberi horoszkópom szerint A Nap a Mérleg jegyében áll, de kedvezőtlen fényszögben a Szaturnusszal (jelentsen ez bármit is), ezért különösen vágyom a kényeztetésre, amit mi más adhatna meg, mint az olasz konyha egyik csodája, a Zabaione. Olaszországról általában a tiramisura meg a cannolira asszociálunk, pedig létezik egy kevésbé ismert, de annál nagyszerűbb olasz édesség, […]
A világon kétféle ember létezik, aki cukorral eszi a túrós tésztát és aki sóval. Aki beleharap a kakaós csigába és aki fokozatosan, letekergetve jut el a legjobb részig, a közepéig. Aki körkörösen nyomja a ketchupot a hamburgerbe, és aki cikkcakkban. Aki szereti a sós ételeket gyümölcsökkel feldobni és aki határozottan továbblapozza az étlapot, amint megpillantja […]
Óh, azok a boldog menzás gyermekévek, amikor szimplán poénból mindig megsóztuk a kancsó vizet az asztalon, titokban villát rejtettünk egymás iskolatáskájába, és éveken át próbáltunk rájönni, mi lehet az a BMV leves! (Tényleg szó szerint ez szerepelt a menüben.) Az igazság sosem derült ki, de azt hiszem, végül egyezményesen a Bele Minden Vackot verziónál maradtunk. […]
Nemrég meglepett a Panyolium egy nagyon szuper kis csomaggal, amiben volt mindenféle aszalt csoda, meg olyan, de olyan (!) szilva lekvár, amit majdnem megettem kiskanállal vacsira, mielőtt süti készült volna belőle. Szerencsére tudok mértéket tartani. Néha. Najó, van amikor sikerül… Például most is, így végül elkészült ez a rumos aszalt szilvás pite, és közben az […]
Megint eltelt 2 hónap azóta, hogy utoljára írtam és csak azt tudom felhozni mentségnek, hogy nem volt időm. Komolyan. Béna kifogás, tudom, de teljesen más dolgokon pörögtem, és abban se voltam biztos, hogy ebben a formában szeretném folytatni a blogot. Úgy alakult, hogy pusztán a komfortzónám elhagyása végett leszerződtem pár gasztrovideóra tavasszal, aztán egymást követték […]
2017. április 22-én osztottam meg az első receptet a blogon, ami egy angol édesség, a Rocky Road volt. Nem mondom, hogy nem izgultam halálra magam, viszont azóta megismertem egy csomó nagyon klassz, hozzám hasonló gondolkodású, kreatív embert, akik minden nap inspirálnak, és hihetetlen öröm, hogy néhányukkal már találkoztam is! Most nem mennék bele hosszabb motivációs […]
Valójában nem annyira titkos, mert a recept eddig is elérhető volt azon vendégek számára, akik a hajóúton befizettek egy exkluzív kulináris vacsorára a séffel. Viszont én se vendég nem voltam, se nem fizettem, mégis imádtam ezt a desszertet, és nem ismerek olyan jelenlegi, vagy volt dolgozót, aki ne rajongott volna érte. Mikor a kezdeti időszakban […]
Nemrég egy Facebook csoportban valaki feltette a következő kérdést: neked mi a reggeli rutinod? Én magát, a kérdést se értettem, a kommentekben pedig ilyen válaszok érkeztek: meditálok, jógázok, napüdvözlet, zabkása, smoothie bowl, 30 perc séta, légzőgyakorlat, lefutom a félmaratont. A kérdésem csak annyi: HOGYAN?! Ha az érdekel, miként zajlik egy átlagos reggelem, akkor a következőképpen: […]
Torta recept és vers? Miért ne! Eredetileg egy komplex elmélkedést terveztem a Valentin napról, annak minden pozitív és kevésbé pozitív hatásáról, meg arról, miért vagyunk úgy ráfeszülve a “szeretet ünnepekre” akkor is, ha van valakink, meg akkor is, ha nincs. Aztán leültem egy szelet tortával a laptop elé, de csak nem jöttek a gondolatok. Odasétáltam […]
Véletlenül találtunk rá Rómában, a Two Sizes nevű sütizőre, nem messze a Piazza Navonától. A TripAdvisor szerint itt kapható Olaszország legfinomabb tiramisuja mindössze 3.50 euróért. A hagyományos krémes változaton kívül van még mogyoróvajas, karamellás, és epres, valamint többféle cannoli, meg sfogliatella is. Ezt a helyet mindenképp vegyétek fel a bakancslistára! A pisztáciás verzióról csak annyit, […]
Róma habzsolni valóan gyönyörű. Kaotikus és fárasztó, érzéki és intenzív, hatalmas és varázslatos. Olyan, mint azok a végzetesen sármos pasik, akikhez egy pillanat műve vonzódni, aztán egy élet is kevés őket elfelejteni. Beleszerettem mindenbe és mindenkibe, aki római. A stílusosan öregedő férfiakba, a díva-szerű úton útfélen-dohányzó nőkbe, a szökőkutakba, a több ezer éves templomokba, a […]
“Do you know what it means to miss New Orleans Since that’s where you left your heart And there’s something more, I miss the one I care for More than I miss New Orleans” Ha a történetet, amit most elmesélek, dalban lehetne elmondani, akkor ez lenne az: Louis Armstrong – Do you know what […]