Amikor Angliában karácsonyoztam a lett családnál, mindig ilyen saláta volt reggelire. Pontosabban inkább brunch volt az, mert 11 előtt sosem keltünk ki az ágyból. Az előző napi alkohol + csoki túladagolás után kifejezetten jól tudott esni egy ilyen frissítő, zöldséges reggeli. Eredetileg orosz találmány, és Shuba néven ismert, ami kabátot jelent, és ha jobban belegondolunk, […]
Egy évvel ezelőtt, pontosan ugyanezen a napon megosztottam veletek egy forralt bor alapreceptet, a “Kalsarikkannit”, vagyis az otthoni egyedül ivás finn koncepciója kapcsán. Véletlen egybeesés csupán, hogy Mikulás napján ismét alkoholhoz nyúltam? Nem hinném. Dolgos időszak végéhez közeledek, amit egyáltalán nem bánok, mert jövőre talán látható, vagy talán kézzel fogható eredménye is lesz a munkának. […]
Ha még nem próbáltad a kéksajtot, de vágysz valamire, ami erős, határozott, sós, büdös de csodálatos, mindeképp próbáld ki a kéksajtok egyik változatát. Nekem titkos pervezióm pirítósra kenve, eperlekvárral a tetején fogyasztani. Ha ennyire nem vagy bevállalós, ízesítsd vele a burgonyakrémlevest, és egy hétköznapi comfort kajából máris olyat csináltál, ami akár a karácsonyi vacsorán is […]
Idén szokatlanul korán elkezdtem karácsonyi lázban égni, de még mielőtt elárasztana mindent a jingle bells, mutatok egy igazi lélekmelengető comfort-foodot, a ködös novemberi estékre, egyenesen Lettországból. Hol van Lettország? Pont ott, a Riga, Tallin, Vilniusz háromszög kellős közepén. Nagyjából ennyi maradt meg az emlékezetemben földrajz óráról, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy melyik főváros […]
Van az udvarunkon egy hatalmas diófa, ami pont annyi idős, mint én. Ősszel megállás nélkül potyogtatja magáról a diót, szóval evidens volt, hogy diós receptek jönnek a blogra is. A hosszú ötletelés után rájöttem, hogy csupa édességet szedtem össze, de az nem lehet, hogy ne legyen a világon legalább egy étel, ami diós, de nem […]
Amikor Instán megkérdeztelek titeket, mi a kedvenc diós receptetek, nagyon sokan a Zserbót írtátok. Bevallom, egy pillanatig elgondolkodtam, hogy kifejlesztem a zserbós nápolyit, aztán inkább biztosra mentem, és az örök klasszikus, nagymama féle diós verziót készítettem el, egy kis csavarral. Elgondolkodtatok valaha azon, miért nápolyi a nápolyi, ha nem is Nápolyból származik? Elárulom: mert az […]
A szeptemberi horoszkópom szerint A Nap a Mérleg jegyében áll, de kedvezőtlen fényszögben a Szaturnusszal (jelentsen ez bármit is), ezért különösen vágyom a kényeztetésre, amit mi más adhatna meg, mint az olasz konyha egyik csodája, a Zabaione. Olaszországról általában a tiramisura meg a cannolira asszociálunk, pedig létezik egy kevésbé ismert, de annál nagyszerűbb olasz édesség, […]
A világon kétféle ember létezik, aki cukorral eszi a túrós tésztát és aki sóval. Aki beleharap a kakaós csigába és aki fokozatosan, letekergetve jut el a legjobb részig, a közepéig. Aki körkörösen nyomja a ketchupot a hamburgerbe, és aki cikkcakkban. Aki szereti a sós ételeket gyümölcsökkel feldobni és aki határozottan továbblapozza az étlapot, amint megpillantja […]
Óh, azok a boldog menzás gyermekévek, amikor szimplán poénból mindig megsóztuk a kancsó vizet az asztalon, titokban villát rejtettünk egymás iskolatáskájába, és éveken át próbáltunk rájönni, mi lehet az a BMV leves! (Tényleg szó szerint ez szerepelt a menüben.) Az igazság sosem derült ki, de azt hiszem, végül egyezményesen a Bele Minden Vackot verziónál maradtunk. […]
Nemrég meglepett a Panyolium egy nagyon szuper kis csomaggal, amiben volt mindenféle aszalt csoda, meg olyan, de olyan (!) szilva lekvár, amit majdnem megettem kiskanállal vacsira, mielőtt süti készült volna belőle. Szerencsére tudok mértéket tartani. Néha. Najó, van amikor sikerül… Például most is, így végül elkészült ez a rumos aszalt szilvás pite, és közben az […]