“Az élet minden területén érdemes nyitottnak lenni…” – interjú Holy Whisk Blog Rékával, és lekváros keksz recept

suti, lekvaros keksz

Azt tapasztaltam, hogy külföldön élve bizonyos szokásokat nagyon gyorsan felvesz az ember, de vannak olyanok is, amiket csak nagyon lassan, vagy amiken egyáltalán nem hajlandó változtatni. Ilyen például az evés. Izgatottan vetjük magunkat bele az újdonságokba, de néhány hónap elteltével már keressük a magyar boltokat, a TV paprikát, meg a túrót, és évek múlva is mindenféle háztájival felpakolva érkezünk vissza választott hazánkba.

A jelenleg Angliában elő Rékát arról kérdeztem,  milyen kreatív megoldásokat szül a konyhában egy idegen ország, és mennyire fontos a nyitottság.

Elkészítettem a pofon egyszerű Holy Whisk Blog féle lekváros kekszeket is, szilva lekváros és narancsos-fehércsokis változatban. Akár most azonnal is nekiállhatsz sütögetni, mert semmi extra nem kell hozzá, és nagyon finom!

A receptet ITT találod, az interjúért pedig görgess lejjebb!

linzer teszta  lekvar, keksz, suti suti, lekvar, keksz

Sződről indultál, a Corvinuson végeztél, majd Svédországban, végül Angliában kötöttél ki. Nade hogy kerül egy kertészmérnök a konyhába? Hogyan lett a Holy Whisk Blog?
 
Mindig is szerettem főzni, de a pályaválasztáskor nem került szóba a szakács vagy cukrász pálya, mivel magam sem tudtam, hogy pontosan mihez szeretnék majd kezdeni a későbbiekben, így került három, egymástól teljesen különböző szak az egyetemi jelentkezési lapomra, majd ezek közűl a kertészmérnök szakra nyertem felvételt. Remek évek voltak, a mai napig sem bánom, hiszen életre szóló tudásra és barátságokra tettem szert, azonban a sikeres államvizsgát nem követte egy olyan álláslehetőség sem ami a szakmában tartott volna. Ezidő tájt kezdődött a közös életünk azzal a férfival akinek két esküvőn, két különböző országban is IGENt mondtam, és viszonylag hamar arra jutottunk, hogy ki kell lépünk a komfortzónánkból és külföldön próbálunk szerencsét. Ez az elhatározás egy svédcsavarral Angliába vezetett minket. Aki külföldi kalandozásra adja a fejét felnőtt korban, sokszor szembesülnie kell azzal, hogy helyi kapcsolatok híján rengeteg szabadideje lesz. Én ezt az időt szerettem volna valami hasznos dologra fordítani és egyúttal ismerkedni és BUMM… így lett a Holy Whisk Blog és így találtam meg azt a tevékenységet, amiben igazán örömömet lelem és otthon érzem magam.
lekvaros keksz, porcukor, kiskanal
 
Mennyire változtak a hétköznapi főzési szokásaid a külföldi utak hatására?
 
Főként a Svédországi önkénteskedés során jelentkezett az a probléma, hogy csupán alap eszközök álltak rendelkezésemre a főzéshez, ami kreatív megoldásokhoz vezetett. Legfőképpen az alapanyagok kimérésénél kellett például ‘evőkanálra’ átértelmezni mindent amit azelőtt mérleggel mértem ki. Ezen tapasztalat birtokában a mai napig nem esek kétségbe ha nincs kéznél egy-egy konyhai eszköz.
 
 Mennyire tartod fontosnak a nyitottságot?
 
Ismét svédországi élményeimhez nyúlnék, de maradjunk csak a gasztronómia fonalán. Az első helyen, ahol önkénteskedtünk, a szállásadóink vegetáriánusok voltak. Én világ életemben húst-hússal ettem és zöldségek terén is válogatós vagyok így hát már előre rettegetm, hogy ezt hogy fogom túlélni, ezért csomagoltam pár tonhalkonzervet, hogyha olyan kaja lesz amit abszolút nem tudok legyűrni, akkor majd ehhez a vésztartalékhoz nyúlok. Csodák csodájára egy hónap után még minden konzerv bontatlanul tartózkodott a bőröndben. Azt gondolom, hogy az élet minden területén érdemes nyitottnak lenni, egymás kultúrájára éppúgy mint gasztronómiai téren. Kis hazánkban sokan még mindig egy burokban élnek és nyitottság hiányában, ha jön egy lehetőség ami számukra ismeretlen, mindig van egy remek kifogásuk ellene. Ezáltal rengeteg élményről, lehetőségről, kalandról maradnak le… tehát aki eddig ebbe a hibába esett, azt arra bátorítanám, hogy legalább egyszer az életben oldja ki azt a belső féket amit eddig ösztönösen behúzott, és nézze meg, mi történik!
 
Mi volt a legfurább étel, amivel találkoztál?
 
2015 karácsonyát volt szerencsénk egy svéd étteremnél tölteni. Az ünnepi büféasztal, a julbord  kötelező eleme egy hagyományos skandináv étel, az úgynevezett lutefisk. Ez egy tömény lúgban áztatott, majd átmosott tőkehal, az állaga leginkább a kocsonyára emlékeztet és kissé opálosan áttetsző, fehér színű. Természetesen örömmel végigkóstoltam minden érdekes és számomra új fogást a julbord-on, és a lutefisk lett az egyik nagy kedvencem és egyben a legfurcsább étel amit eddig kóstoltam.
 
Mi hiányzik a legjobban Magyarországról?
 
Azt kell mondanom, hogy, ha nagyon megerőltetem magam, minden olyan alapanyaghoz hozzájutok az Egyesült Királyságban is amit a magyar konyhában használunk, azonban szerintem egy kicsit mostohán bánnak az olcsóbb húsrészekkel. Mindenféle csodás steak-et és tengeri herkentyűt, halat meg tudsz venni egy sima szupermarketben, de, ha egy pulykanyak levest akarsz összedobni, az már egy komolyabb kihívás. Fehérrépára, tv. paprikára és karalábéra is gyakran szoktam vadászni és ha találok, akkor veszek egy nagyobb adagot és mint egy aranytartalékot lefagyasztom. De ami igazán hiányzik: a magyar éttermek. Angliában leginkább pubokkal ötvözött fogadók vannak, ahol azért a konyha szigorúan az angol ízlést igyekszik kiszolgálni. Steak, burger, fish & chips, sült hús, töltött piték és casserole… nagyjából ez a felhozatal mindenütt. Egy hagyományos magyar étteremben ennél ezerszer változatosabban tudsz étkezni, és úgy érzem, hogy ez a magyar konyha sokszínűségéből adódik.
lekvaros keksz, porcukor

Még több SWF

Vélemény, hozzászólás?